Gyerekkorom egyik kedvence volt a WOLF 3D, ezért boldogsággal tölt el ha ilyesmit találok mint ez. A játék ingyen letölthető INNEN!
A Wolfenstein 3D egy régebbi (2012-es) újragondolása letölthető INNEN! Minőségire sikerült ez is.
VR-ban is lehet Wolfensteinezni. Drága, fanatikus geekeknek hála ez is megvalósult, és ez is ingyenesen letölthető INNEN!
Ha valaki ki szeretné próbálni az eredeti WOLF 3D-t (1992), nem kell semmit letölteni, ha IDE kattintassz az internet böngészőben játszható a teljes gém plusz a spear of destiny kiegészítő is.
Pjúdi fenti vidijéből kiderül mi az a simp. 12 éves fiamtól hallottam az új kibbbaszot trendi kifejezést, korábban sosem hallottam róla. Gondolkodtam mi ennek az egyszerű, rövid, olckúl magyar változata, de nem jutott eszembe semmi, nektek valami ötlet? Aki inkább elolvasná a definíciót, az ITT! klikkel.
Előző poszt a DRH/rockbábel hiánya miatti sebnyalogatásról szólt. Szombaton megnéztük Maarennal a videót és megállapítottuk, hogy kb a Sajnosbatár volt az egyetlen értékelhető zenekar (meg valami HC cucc) a 99-es összeállításban. Fenti koncert videót találtam tőlük, tavalyi. Ahogy látom a zenekar 99-óta összezsugorodott, Janit leszámítva a tagok cserélődtek. Örülök, hogy még vannak.
Dokumentumfilm a DRH (Dunakanyar Rock Hétvége) fesztiválról. Időpont a 90-es éve vége felé. A fiatalabbaknak mondom, lehet a videón nevetni, de mondjatok most egy pomázi legális fesztivált ahová elmehetnék! Nem a kedvenc zenekaraim voltak akik itt játszottak, a kő rockot nem igazán szerettem ilyen tömény mennyiségben soha, mégis nagyon jó szívvel tudok visszagondolni ezekre a bulikra. Kedves befogadó közeg várta itt a vendégeket. Akkoriban is zenekaroztunk, a TUA (mostani zenekar elődje) nagyon nem rock zenét játszott akkor sem, még élő hangszeres zenészeink sem voltak, kezdeti stádiumban voltunk, hárman reppeltünk, az aláfestő beat kaziról ment. Ennek ellenére nagyon szívesen adtak nekünk többször is színpadidőt. A közönség többsége rocker volt, és nagyon kedvesek voltak velünk kis csírákkal. Türelemmel végighallgattak bennünket is. A fesztivál előzménye a Rockbábel nevű, havonként megtartott rendezvény volt, oda is szívesen beengedtek minket fellépőként. A helyszín a Pomázi Művelődési Ház volt, ami akkoriban valóban ellátta azt a funkciót amire hivatott volna egy ilyen hely. Az éhes önkormányzat a művház körüli üres telkeket sorra eladta, körbeépült lakóparkkal, beköltöztek a lakók. Ennek hatására az összes hasonló jellegű, fiatalokat is megcélzó rendezvény (ami zajjal jár) szépen ellehetetlenült, a művház igazgató is egy ...hát...finoman fogalmazok...nem annak való valaki lett. Ezzel Pomáz egy olyan településsé vált ahol semmi lehetőséged nincs arra, hogy egy hosszabbat bulizz, miközben zenekarokat hallgatsz. Szégyenteljes és szánalmas az íve ennek a történetnek, egy öblös "elmentek ti a picsába"-ot küldenék továbbra is azoknak a tróger, rövidlátó, dilettáns döntéshozóknak akiknek a hatására talán örökre el lett rendezve településünk ebből a szempontból. Persze azért az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy manapság ha valamiből nem lehet egy perc alatt meggazdagodni, abba nem sokan fognak már bele, na ezek a rendezvények nem erről szóltak. A környék illegál fesztiváljai is letűntek, ezeknek a szervezésében én is részt vettem egy időben, na hát az sem a pénzről szólt, viszont rengeteg beleölt energia és idő kellett hozzá. Nem nagyon látom az esélyét hogy ifjú titánjaink, ilyen paraméterekkel majd egyszer csak előállnak egy ilyennel...
A srác az egyik legdurvább zongorista akit ismerek, a zenéjére úgy szoktak hivatkozni, mint Meshuggah jazz, a tört ritmusok és para, páratlan ütemmutatók királya. A klip elég pszichedelikus lett, érdemes végig nézni.
Régi kedvenceimet bemutató, "Magyar de mégsem szar" témájú bejegyzés sorozatom ezúttal örömteli kicsengésű, hiszen ez a csemege zenekar napjainkban is tevékeny. Így veretik mostanában (full koncert):
