Amikor még Pomáznak volt zenei fesztiválja

Dokumentumfilm a DRH (Dunakanyar Rock Hétvége) fesztiválról. Időpont a 90-es éve vége felé. A fiatalabbaknak mondom, lehet a videón nevetni, de mondjatok most egy pomázi legális fesztivált ahová elmehetnék! Nem a kedvenc zenekaraim voltak akik itt játszottak, a kő rockot nem igazán szerettem ilyen tömény mennyiségben soha, mégis nagyon jó szívvel tudok visszagondolni ezekre a bulikra. Kedves befogadó közeg várta itt a vendégeket. Akkoriban is zenekaroztunk, a TUA (mostani zenekar elődje) nagyon nem rock zenét játszott akkor sem, még élő hangszeres zenészeink sem voltak, kezdeti stádiumban voltunk, hárman reppeltünk, az aláfestő beat kaziról ment. Ennek ellenére nagyon szívesen adtak nekünk többször is színpadidőt. A közönség többsége rocker volt, és nagyon kedvesek voltak velünk kis csírákkal. Türelemmel végighallgattak bennünket is. A fesztivál előzménye a Rockbábel nevű, havonként megtartott rendezvény volt, oda is szívesen beengedtek minket fellépőként. A helyszín a Pomázi Művelődési Ház volt, ami akkoriban valóban ellátta azt a funkciót amire hivatott volna egy ilyen hely. Az éhes önkormányzat a művház körüli üres telkeket sorra eladta, körbeépült lakóparkkal, beköltöztek a lakók. Ennek hatására az összes hasonló jellegű, fiatalokat is megcélzó rendezvény (ami zajjal jár) szépen ellehetetlenült, a művház igazgató is egy ...hát...finoman fogalmazok...nem annak való valaki lett. Ezzel Pomáz egy olyan településsé vált ahol semmi lehetőséged nincs arra, hogy egy hosszabbat bulizz, miközben zenekarokat hallgatsz. Szégyenteljes és szánalmas az íve ennek a történetnek, egy öblös "elmentek ti a picsába"-ot küldenék továbbra is azoknak a tróger, rövidlátó, dilettáns döntéshozóknak akiknek a hatására talán örökre el lett rendezve településünk ebből a szempontból. Persze azért az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy manapság ha valamiből nem lehet egy perc alatt meggazdagodni, abba nem sokan fognak már bele, na ezek a rendezvények nem erről szóltak. A környék illegál fesztiváljai is letűntek, ezeknek a szervezésében én is részt vettem egy időben, na hát az sem a pénzről szólt, viszont rengeteg beleölt energia és idő kellett hozzá. Nem nagyon látom az esélyét hogy ifjú titánjaink, ilyen paraméterekkel majd egyszer csak előállnak egy ilyennel...

Az új Borcsa albumot küldeném Maarennak

/Magyar de mégsem szar rovat/

Tigran Hamasyan

A srác az egyik legdurvább zongorista akit ismerek, a zenéjére úgy szoktak hivatkozni, mint Meshuggah jazz, a tört ritmusok és para, páratlan ütemmutatók királya. A klip elég pszichedelikus lett, érdemes végig nézni.

 

Chili bass

Channel Tres - Fasza klubzene Kaliforniából

Nemrég találtam, elég zsír cucc, klip is van.

Skrillex egyik pillanata amit élvezni tudtam

Korai Trancemission -ként él tovább a Korai Öröm

Régi kedvenceimet bemutató, "Magyar de mégsem szar" témájú bejegyzés sorozatom ezúttal örömteli kicsengésű, hiszen ez a csemege zenekar napjainkban is tevékeny. Így veretik mostanában (full koncert):

Riportfilm:

és a múlt, teljes 1995-ös, a zenekar 2. albuma:

A Másfél sajnos eltűnt a "Magyar de mégsem szar" működő formációk palettájáról

Számomra a szaxofon az egyik leggyűlöltebb hangkeltő eszköz, itt rengeteget használják, és mégis szerettem őket. Full kuncert vidi, jó hangminőség.

Több mint 20 év telt el és a ColorStar továbbra is itt van

Amikor gimis voltam az egyik kedvencem volt. A poszt címe lehetett volna itt is: Magyar, mégsem szar. Azon kevés formációk egyike mely annak ellenére, hogy hazai, képes volt kiemelkedni a híg fos tengeréből. Egy olyan csapatról van szó akik nem a minél nagyobb tömeg kiszolgálására és a tömeggyártásra szakosodtak, hanem valószínű a saját elképzeléseik mentén haladtak. Kitartás!
Ja, hogy mi a faszom az a ColorStar? A road movie majd elmondja...Puzsér is van benne, így külön jó...