magyar scifi rajzfilm

cruiseolás filmeken

Night Driving: A Cinematic Odyssey from Aletranco on Vimeo.

Magyarország depressziós népe Ayahuasca-ért kiált

Első menetben az ország vezetőit vinném el egy ilyen kezelésre, beledöglenének abba amivel az Ayahuasca szembesítené őket. Hasznos lenne mindenkinek.

Amikor még Pomáznak volt zenei fesztiválja

Dokumentumfilm a DRH (Dunakanyar Rock Hétvége) fesztiválról. Időpont a 90-es éve vége felé. A fiatalabbaknak mondom, lehet a videón nevetni, de mondjatok most egy pomázi legális fesztivált ahová elmehetnék! Nem a kedvenc zenekaraim voltak akik itt játszottak, a kő rockot nem igazán szerettem ilyen tömény mennyiségben soha, mégis nagyon jó szívvel tudok visszagondolni ezekre a bulikra. Kedves befogadó közeg várta itt a vendégeket. Akkoriban is zenekaroztunk, a TUA (mostani zenekar elődje) nagyon nem rock zenét játszott akkor sem, még élő hangszeres zenészeink sem voltak, kezdeti stádiumban voltunk, hárman reppeltünk, az aláfestő beat kaziról ment. Ennek ellenére nagyon szívesen adtak nekünk többször is színpadidőt. A közönség többsége rocker volt, és nagyon kedvesek voltak velünk kis csírákkal. Türelemmel végighallgattak bennünket is. A fesztivál előzménye a Rockbábel nevű, havonként megtartott rendezvény volt, oda is szívesen beengedtek minket fellépőként. A helyszín a Pomázi Művelődési Ház volt, ami akkoriban valóban ellátta azt a funkciót amire hivatott volna egy ilyen hely. Az éhes önkormányzat a művház körüli üres telkeket sorra eladta, körbeépült lakóparkkal, beköltöztek a lakók. Ennek hatására az összes hasonló jellegű, fiatalokat is megcélzó rendezvény (ami zajjal jár) szépen ellehetetlenült, a művház igazgató is egy ...hát...finoman fogalmazok...nem annak való valaki lett. Ezzel Pomáz egy olyan településsé vált ahol semmi lehetőséged nincs arra, hogy egy hosszabbat bulizz, miközben zenekarokat hallgatsz. Szégyenteljes és szánalmas az íve ennek a történetnek, egy öblös "elmentek ti a picsába"-ot küldenék továbbra is azoknak a tróger, rövidlátó, dilettáns döntéshozóknak akiknek a hatására talán örökre el lett rendezve településünk ebből a szempontból. Persze azért az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy manapság ha valamiből nem lehet egy perc alatt meggazdagodni, abba nem sokan fognak már bele, na ezek a rendezvények nem erről szóltak. A környék illegál fesztiváljai is letűntek, ezeknek a szervezésében én is részt vettem egy időben, na hát az sem a pénzről szólt, viszont rengeteg beleölt energia és idő kellett hozzá. Nem nagyon látom az esélyét hogy ifjú titánjaink, ilyen paraméterekkel majd egyszer csak előállnak egy ilyennel...

Úgy érezte szabadon él

Árván, út szélén hagyott gyerekek a 80-as évek végén Magyarországon.

(ez is) DP

Az utolsó nap - Nicolae Ceausescu

Lassan ezt a sorsot kívánnám a varangy királynak is...

freakshow

(Freaks) - 1932
 USA (MGM), 62 perc, ff, angol Rendező: Tod Browning Producer: Tod Browning, Irving Thalberg

Tod Browning rendezőnek valami csillapíthatatlan vonzódása lehetett a torz, fogyatékos testekhez, hiszen ez már a harmadik (és utolsó) filmje az 1001-es listán, melynek ilyen téma áll a középpontjában. Az Ismeretlenben a főszereplő egy karok nélküli zsonglőr volt, Frankenstein szörnyszülöttjét nem is kell külön bemutatni, ez a film pedig nem csak, hogy tobzódik a fogyatékos, testileg és/vagy szellemileg sérült szereplőkben, hanem odáig megy, hogy a történet reménytelenül egyszerűvé és kiszámíthatóvá, sőt láthatóan teljesen feleslegessé is válik. Hiszen minden leplezés ellenére egyértelmű, hogy a lényeg az volt, minél több rémisztő és furcsa teremtményt tereljenek össze a filmbe. Kicsit mint a 70-es évek női börtönös (women in prison) zsánerfilmjeiben, ahol a körítés és a díszlet mind azt szolgálta, hogy a lehető legtöbb leszbikus és szado-erotikus jelenetet tudják belezsúfolni a filmekbe.
story/via